A „bútor” szó különféle fogalmakat takar. Használati tárgy, kényelmi eszköz, műtárgy. Lehet, hogy elsőre kicsit furán hangzik az utolsó megközelítés, de ha egy kicsit jobban belemerülünk a témába, a végére talán egész ésszerűnek tűnik majd.
Gondoljunk csak a múzeumokban kiállított réges-régi bútordarabokra, kastélyok, egykori hercegek és hercegnők életének megmaradt kellékeire. Ezeket a bútorokat még megérinteni is tilos, sokszor gondos restaurálási munka áll a jó állapot mögött, és ugye milyen csodálatosak? Egy múzeumban körbejárva ámulva nézzük az aranykarfás, meggyszínű kárpittal bevont díványokat, a baldachinnal körülvett, rengeteg párnával telerakott ágyakat, és gyakran elképzeljük magunkat bennük, királyfiként, királykisasszonyként. Pedig egykor ezek a bútorok is csak egyszerű használati tárgyak voltak az őket használók számára.
Vajon 500 év múlva majd a mi bútoraink is kiállításokon fognak szerepelni, előttük „Hozzáérni tilos!” táblával? Meglehet.
Vajon 500 év múlva majd a mi bútoraink is kiállításokon fognak szerepelni, előttük „Hozzáérni tilos!” táblával? Meglehet.
Egyelőre a vásárlást követően egy ideig vigyázunk rájuk, óvjuk őket a sérülésektől, később pedig nem igen törődünk velük. Természetes, hogy a konyhában asztal és székek, a nappaliban kanapé, a hálószobában pedig ágy van. Aztán az ágy rugója megadja magát, a szekrényajtó leszakad, a fotel pedig kiszakad, és már tervezgetjük az új darab vásárlását. Kivéve, ha az adott bútordarab nagyon a szívünkhöz nőtt. Akkor először az jut eszünkbe: „Remélem meg lehet még javítani...”, majd elkezdünk kutakodni a lehetőségek között. Bútorjavítás, kárpitozás címszavakat bújunk az újságokban és az interneten. És milyen jól tesszük! Hiszen ha megesett már valakivel, hogy kedvenc fotelje új huzatot kapott, az tudja, milyen jó érzés, újjászületett, és közben továbbra is az otthont díszíti.
A bútorok is a szívünkhöz nőhetnek, lehetnek a kedvenceink, és olyan kedvesek számunkra, mint egy gyermekkori játék, főleg ha emlék fűződik hozzájuk, pl. a nagymama nappalijában volt azelőtt, és körülötte szaladgáltunk kicsiként. A bútordarab annyiban más, hogy fokozottan igénybe van véve, mert mindig használjuk, és akármennyire is vigyázunk rá, a használat során bizony kopik, sérül. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve úgy kell bánnunk bútorainkkal, mintha cukorból lennének. Nyugodtan használjuk őket rendeltetésszerűen, még azokat is, amely darabokhoz különös szerelem fűz bennünket. Csak tudni kell a megoldást sérülés esetére, ami nem más mint a bútorrestaurálás, például az Aranyfotel Kft.-nél.
Ha nagyon ragaszkodunk a darab régi kinézetéhez, akkor sem kell aggódnunk, mert manapság már annyira fejlett ez az iparág, hogy a bútor eddigi arculatával megegyező megoldásokat (pl. ugyanolyan új huzat) is kínál. De a megújítást akár arra is felhasználhatjuk, hogy feldobjuk a régi bútordarabokat. Egy új szín vagy egy új minta nagyon fel tudja dobni a helyiséget is, ahol a bútor van. Sőt, ha porosodik a padláson egy régi, rossz kanapé, ami azért került oda, mert soha nem is tetszett nekünk, egy újrakárpitozással varázsolhatunk belőle olyat, ami onnantól kezdve csodálatos dísze lesz otthonunknak.
Még neki sem volt késő!